EN

Extending the tasks and responsibilities of environmental protection beyond the Earth to the Solar System poses increasingly serious challenges to researchers. Our civilised society has already caused a severe environmental catastrophe on Earth, and since we launched the first satellite, Sputnik-1, into space in 1957, we have been constantly littering it ever since.

A total of approximately 8,800 tons of man-made structures, devices, objects of use and their pieces orbiting the Earth make up the cosmic waste. Space debris consists mainly of smaller or larger detached parts of rockets and space stations, as well as disused or damaged satellites and their pieces, but also includes tools and objects released during space walks such as cameras, tool bags, mirrors, half-pair gloves and helmets. Large objects that race at high speeds in orbit around the Earth can also be a potential hazard, as they can fall back to Earth uncontrollably at any time or drift further in the Solar System leaving their orbits. We left millions of items behind, without taking care to remove them. According to NASA, cleaning up unnecessary objects orbiting in space requires international cooperation. The development of the plans has been under way for a long time, but their implementation is very costly and time-consuming and would probably only partially solve the problem. We are slowly being surrounded by the waste glory of our society.

“As our Planet Earth has captivated the Moon,

so will other planets and moons of the Solar System captivate our space debris.”

 


 

HU

A környezetvédelem feladatainak és felelősségének kiterjesztése a Földön kívülre, a Naprendszerre, egyre komolyabb kihívások elé állítja a kutatókat. Civilizált társadalmunk már súlyos környezeti katasztrófát okozott a Földön, és azóta, hogy 1957-ben fellőttük a világűrbe az első műholdat, a Szputnyik-1-et, azóta ott is folyamatosan szemetelünk.

A Föld körül keringő, összesen megközelítőleg 8.800 tonnát kitevő, ember készítette szerkezet, eszköz, használati tárgy, illetve azok darabjai alkotják a kozmikus hulladékot. Az űrszemét főleg a rakéták és űrállomások kisebb-nagyobb levált alkatrészeiből, valamint használaton kívüli vagy elromlott műholdakból és azok darabjaiból áll, de megtalálható közöttük űrséták során elszabadult eszközök, tárgyak is mint fényképezőgép, szerszámos táska, tükör, fél pár kesztyű és sisak is. A Föld körüli pályán nagy sebességgel száguldó méretes tárgyak potenciális veszélyt is jelenthetnek, hiszen bármikor kontrollálatlanul visszazuhanhatnak a Földre, vagy elhagyva röppályájukat tovább sodródhatnak a Naprendszerben. Tárgyak millióit hagytuk fent, anélkül, hogy eltávolításukról gondoskodtunk volna. A NASA szerint az űrben keringő fölösleges tárgyak eltakarítása nemzetközi összefogást igényel. A tervek kidolgozása már rég megkezdődött, azonban igen költséges és időigényes megvalósításuk, és valószínűleg csak részben oldaná meg a problémát. Szép lassan körülvesz bennünket társadalmunk hulladékglóriája.

"Földünk, ahogy rabul ejtette a Holdat,
úgy ejti rabul űrszemetünket a Naprendszer többi bolygója és holdja."

PROTECTING THE CELESTIAL BODIES
Io

giclée print, vegyes technika, farost
90x55x5 cm
2020

"A négy Galilei-hold közül az Io a Jupiter legbelső holdja. Galileo Galilei fedezte fel 1610-ben nem sokkal azután, hogy elkészítette első távcsövét. Nevét a görög mitológia egyik alakjáról, az argoszi király lányáról kapta, aki Zeusz kedvese volt."

 

 

 

PROTECTING THE CELESTIAL BODIES
Titan

giclée print, vegyes technika, farost
90x55x5 cm
2020

"A Naprendszer második legnagyobb holdja a Titan, mely a Szaturnusz körül kering. 1655. március 25-én a holland csillagász, Christiaan Huygens fedezte fel. Az égitest névadója a görög mitológiából ismert archaikus istenségek csoportja, a titánok."

 

 

 

PROTECTING THE CELESTIAL BODIES
Hyperion

giclée print, vegyes technika, farost
90x55x5 cm
2020

"A Naprendszer legnagyobb szabálytalan alakú holdja a Hyperion. William Bond és George Bond amerikai csillagászok, és tőlük függetlenül William Lassell angol csillagász fedezte fel 1848-ban. A Szaturnusz holdjának alakja valószínűleg meteorbecsapódás következtében formálódott, melynek során tömege egy részét elvesztette. Nevét a görög mitológia egyik titánja után kapta."

 

 

 

PROTECTING THE CELESTIAL BODIES
Atlas

giclée print, vegyes technika, farost
90x55x5 cm
2020

"A Szaturnusz holdjai közül az Atlas a második legközelebbi. Alakja szabálytalan. Tömegét, sűrűségét és látszólagos fényességét nem ismerjük. A Voyager–1 űrszonda 1980-ban küldött felvételei alapján Richard John Terrile amerikai csillagász fedezte fel. Névadója a görög mitológiában rendkívüli erővel rendelkező titán."

 

 

 

PROTECTING THE CELESTIAL BODIES
Europa

giclée print, vegyes technika, farost
90x55x5 cm
2020

"Az Europa a Jupiter negyedik legnagyobb holdja. 1610-es felfedezését Galileo Galilei olasz tudósnak tulajdonítják. A holdat Európé föníciai hercegnő után nevezték el, akibe a görög mitológia szerint Zeusz beleszeretett."

 

 

 

PROTECTING THE CELESTIAL BODIES
Triton

giclée print, vegyes technika, farost
90x55x5 cm
2020

"A Naprendszer egyik legtávolabbi holdja a Triton. A Neptunusz legnagyobb holdját William Lassell fedezte fel 1846. október 10-én. Nevét a görög tengeristenről, Poszeidón fiáról kapta."

 

 

 

PROTECTING THE CELESTIAL BODIES
Proteus

giclée print, vegyes technika, farost
90x55x5 cm
2020

"A Proteus a Neptunusz hatodik holdja, a Triton után a második legnagyobb. A Voyager–2 űrszonda fedezte fel 1989-ben. Nevét a görög tengeristenről, Poszeidón fiáról kapta."

 

 

 

PROTECTING THE CELESTIAL BODIES
Prometheus

giclée print, vegyes technika, farost
90x55x5 cm
2020

"A Prometheus a Szaturnusz harmadik legközelebbi holdja. A Voyager–1 űrszonda felvételei alapján Stewart Collins és D. Carlson fedezte fel 1980-ban. A Prometheus nevet a titánok nemzetségének legkiválóbb tagja után kapta, aki a görög mitológia szerint ellopta az Olümposzról a tüzet, és az embereknek adta."

 

 

 

PROTECTING THE CELESTIAL BODIES
Pan

giclée print, vegyes technika, farost
90x55x5 cm
2020

"A Szaturnusz holdjai közül a lagkisebb és a legközelebb keringő hold a Pan. Az égitest létezését már 1985-ben megsejtette Jeffrey N. Cuzzi és Jeffrey D, de végül csak 1990-ben fedezte fel Mark R. Showalter a Voyager-2 1981-es felvételein. Összesen 11 Voyager-2 felvételen találták meg. Névadója Pán, a görög mitológiában a nyájak, erdők és mezők istene, akinek kecskelábai, kecskeszarvai voltak és testét szőr borította."

 

 

 

PROTECTING THE CELESTIAL BODIES
Nix

giclée print, vegyes technika, farost
90x55x5 cm
2020

"A Nix a Pluto körül keringő hold, ami valószínűleg egy, a törpebolygó gravitációja által odavonzott aszteroida. A Pluto társait kereső csapat a Hubble űrtávcsővel fedezte fel 2005 júniusában. Fényképet először 2015. július 14-én készített róla a New Horizons küldetés űrszondája."

 

 

 

PROTECTING THE CELESTIAL BODIES
Styx

giclée print, vegyes technika, farost
90x55x5 cm
2020

"2012. július 11-én a NASA újabb Pluto-hold felfedezését jelentette be a Hubble űrtávcső segítségével. A Nemzetközi Csillagászati Unió 2013. július 2-án hivatalosan is elnevezte a holdat Styxnek. Nevét a görög mitológiából kölcsönözték. A Sztüx a négy alvilági folyó egyike, az élők és holtak birodalmát elválasztó határfolyó."

 

 

 

PROTECTING THE CELESTIAL BODIES
Charon

giclée print, vegyes technika, farost
90x55x5 cm
2020

"Charon a Pluto legnagyobb holdja. James W. Christy amerikai csillagász fedezte fel 1978. június 22-én. Eredetileg S/1978 P1 néven regisztrálták, a Charon nevet 1985-ben kapta az alvilág mogorva révészéről, Kharónról."